ismertető

1993 óta vártak erre a szabályozásra az iskolaszövetkezetek - A szükséges munkajogi védelem mellett került a megfelelő jogszabályi helyére a diákmunka

2016.05.09 1993. január 01. óta nincs egységes és átfogó szabályozása a szövetkezeti jogban az iskolaszövetkezeteknek. Ekkor helyezték hatályon kívül az addig e szférát kiválóan szabályozó 16/1986. (V.16.) MT rendeletet anélkül, hogy bármiféle jogi szabályozást adtak volna helyette az iskolaszövetkezetek számára.

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításával az Országgyűlés úgy adott átfogó és egységes szabályozást az iskolaszövetkezeteknek, hogy egyúttal az iskolaszövetkezetekben dolgozó diákok helyzetét javítja: eddig nem járt nekik fizetett szabadság, a törvény hatályba lépésével ez járni fog nekik.

Egyebekben a munkavégzési helyek biztonsága, a kifizetendő díjazás mértéke, a társadalombiztosítási jogosultságaik, a szerződéskötési kötelezettség ténye és tartalma, az iskolaszövetkezeti munkavégzés hatóságok általi ellenőrzése változatlan marad.

Az iskolaszövetkezeti tagok tevékenységének kerete a jövőben azért nem a Munka Törvénykönyve, hanem a szövetkezeti törvény lesz - és jogviszonyuk nem munkaviszonyként került szabályozásra -, mert esetükben sokkal inkább tulajdonosi, mint munkavállalói státusról beszélhetünk, azaz valójában most kerül a megfelelő jogi helyére ez a tevékenységi forma.

1. Az iskolaszövetkezet a diákok önrendelkezésén és egyenlő tulajdonán alapuló személyközösség, cégforma, ahol minden tagnak egy szavazata van, s minden tag ugyanolyan mértékű vagyoni betéttel, részjeggyel tulajdonolja az iskolaszövetkezetet.

2. Az iskolaszövetkezetben minden diák maga dönt arról, hogy mikor, milyen mértékben és milyen tevékenység keretében működik közre személyesen az iskolaszövetkezet munkájában. Az iskolaszövetkezetben nincs munkavégzési vagy rendelkezésre állási kötelezettség, az iskolaszövetkezet semmilyen módon nem kötelezheti munkavégzésre a tagjait.

3. A diákok iskolaszövetkezeti személyes közreműködése „másodállás”, mert a diákok „főállása” a tanulás, és csak szabadidejükben - abból is csak annyit áldozva munkára, amennyit jónak látnak - vesznek részt az iskolaszövetkezet működésében. Ezért a szabályozásnak olyannak kell lennie, amely e két jogviszonyt és abból folyó jogokat és kötelezettségeket együttesen veszi figyelembe.

4. A diák tag szavazati jogával élve tulajdonosként beleszól az iskolaszövetkezet működésébe, irányításába, vezetésébe, mert ez az ő cége. Tulajdonosként meghatározza – többek között – azt, hogy az iskolaszövetkezet bevételeinek mekkora hányadát kapják meg személyes közreműködésük arányában jövedelemként a tagok, mire költse nyereségét az iskolaszövetkezet, s tulajdonosi szavazatával ő dönti el, hogy kik legyenek az iskolaszövetkezet vezetői, s szükség esetén az iskolaszövetkezet vezetőségét is leválthatja. A törvénymódosítás e körben két új szabállyal biztosította ezen jogosultságokat: egyrészt az iskolaszövetkezet köteles nettó árbevételének legalább 85 %-át tagjainak személyes közreműködésük arányában kiosztani, másrészt az iskolaszövetkezet köteles adózott eredményének legalább 10 %-át az oktatási, képzési célokat szolgáló közösségi alapba helyezni.

5. A diák tag tehát az iskolaszövetkezet olyan tulajdonosa, aki személyes közreműködésével vesz részt az iskolaszövetkezet működésében, munkáinak teljesítésében. Tehát nem az iskolaszövetkezetnek alárendelt és attól függelmi viszonyban lévő munkavállaló, hanem annak tulajdonosa, aki a saját cégében, iskolaszövetkezetében történő személyes közreműködéséért tagi jövedelmet kap.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor 2011-ben miért került a Munka Törvénykönyvébe az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás?

A válasz egyszerű: 1993. január 01-tól nem volt átfogó és egységes szabályozása az iskolaszövetkezetek működésének. A 44/1992. (III.11.) Korm. rendelet ekkor helyezte hatályon kívül az iskolaszövetkezetek működését addig kiválóan szabályozó 16/1986. (V.16.) MT rendeletet. 1993. január 01-től az iskolaszövetkezetek a rendszerváltáskor végbemenő dereguláció áldozataiként, a legalitás határán szinte szabályozatlanul működtek.

A munkaügyi ellenőrző hatóságok 2002 és 2010 között elkezdték ráerőltetni erre a cégformára a munkaviszony diákmunkára értelmezhetetlen szabályait, ami oda vezetett, hogy az iskolaszövetkezeti szféra a megsemmisülés közelébe került. Emiatt az iskolaszövetkezetek úgy gondolták, hogy a munka világában a hazai szabályozás képes lesz kezelni a forma atipikus jegyeit, amelyeket az Országgyűlés 2011-ben rögzített is a Munka Törvénykönyvében. Itthon mára már mindenki érti és tudja, hogy ez a konstrukció miről szól, azonban most az Európai Unió lépett fel és akarja a munka világára vonatkozó közösségi szabályokat ráhúzni erre az Európai Unióban máshol nem létező egyedülállóan atipikus rendszerre.

A fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében 2010-től számos kormányzati intézkedés mellett az iskolaszövetkezetek tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok munkanélküliségi rátája Magyarországon csökkent a leggyorsabban az Európai Unióban. Ezért nem lehet azt megengedni, hogy ezt a kiválóan működő, aktív foglalkoztatáspolitikai magyar modellt az Európai Unió bürokráciája bedarálja, csak azért, mert munka világára vonatkozó szabályainak keretei között nem tudja értelmezni, s nem érti, hogy ez a cégforma mitől működik hatékonyan. Az Európai Unió az iskolaszövetkezetek atipikusságait figyelmen kívül hagyva ránk erőltet ezen területen értelmezhetetlen és végrehajthatatlan szabályokat, ami az iskolaszövetkezetek megszűnéséhez vezetne, mellyel megszűnne évi mintegy 130.000 diák legális munkavégzése.

A törvénymódosítás az Európai Unió számára is világosan értelmezhetővé teszi azt, hogy az iskolaszövetkezeti tagi jogviszony nem egy atipikus munkaviszony, amit a munka világán belül kell eltérően szabályozni, hanem egy olyan tulajdonosi jogviszonyban történő személyes közreműködés, ahol a speciális alanyi körre – azaz a diákokra - tekintettel a munkaviszonyban használt védelmi elemeket is alkalmazásra kerülnek. A törvénymódosítás megfelelően gondoskodik ezen védelmi mechanizmusok működtetéséről.

Ezen védelmi rendelkezések alapján elmondható, hogy a törvénymódosítás kapcsán egyes sajtóorgánumokban napvilágot látott félelmek teljes mértékben megalapozatlanok.

A törvénymódosítás teljes egészében meghivatkozza a Munka Törvénykönyve fiatal munkavállalókra vonatkozó eltérő szabályait: 18 év alatti diák ebben a jogviszonyban továbbra sem dolgozhat éjszaka, nem dolgozhat naponta nyolc óránál többet, alkalmazni kell az eltérő pihenőidőt és a munkaközi szünetet, továbbra is él a több munkaviszonyra vonatkozó összeszámítási kötelezettség, mely szabályok betartását a munkaügyi hatóság továbbra is ellenőrzi.

A munkavédelmi szabályok alkalmazására, így a foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálatra vagy a munkavédelmi ellenőrzés lehetőségére a munkavédelmi törvény ad felhatalmazást, amely továbbra is rögzíti, hogy az abban foglaltakat az iskolaszövetkezetben személyesen közreműködő tagra attól függetlenül alkalmazni kell, hogy milyen jogviszonyban végzi a munkáját. A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény hatálya pedig a munkavédelem tekintetben is kiterjed erre a jogviszonyra.

A törvénymódosítás meghatározza, hogy a diákokkal az iskolaszövetkezet írásban köteles szerződni, továbbá meghatározza, hogy mik azok az elemek, amiket ebbe a szerződésbe kötelezően szerepeltetni kell. Ezen elemek köre szélesebb, mint amit a Munka Törvénykönyve a hagyományos munkaviszony esetén előír.

A törvénymódosítás megadja a diákoknak az Unió irányelveinek megfelelő fizetett szabadságot, amely szabadság a Munka Törvénykönyvében eddig is biztosított volt ugyan, de nem volt fizetett. Ez jelentős pozitív változás a diákok számára. A szabadság speciális szabályozását pedig az indokolja, hogy a Munka Törvénykönyve szabadságra vonatkozó szabályainak alkalmazása súlyos torzulást eredményezne: ha a diák belép egyszerre három vagy akár több iskolaszövetkezetbe, akkor a Munka Törvénykönyvét alkalmazva háromszor vagy többször húsz-huszonöt nap fizetett szabadság járna neki akkor is, ha semelyik szövetkezetben nem dolgozik egy napot sem. Ezért az új szabályozással a fizetett szabadság a ténylegesen végzett munka arányában fog járni.

A kollektív munkajog alkalmazása végképp életszerűtlen az iskolaszövetkezetekre. Az elmúlt harminc évben egyetlen iskolaszövetkezetben sem alakult szakszervezet. Ennek oka, hogy az oktatási intézmények közreműködésével és felügyelőbizottsági tagságával működő iskolaszövetkezet maga látja el a szakszervezeti funkciókat és biztosítja a diákok megfelelő érdekvédelmét a munkát adó harmadik féllel szemben.

Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvével kapcsolatban fontos tisztázni, hogy sem a mostani, sem a korábbi szabályozás nem rögzíti ezt az elvet a közbeszédben használt értelmében. A hatályos Munka Törvénykönyve az egyenlő bánásmód követelményét rögzíti az általános európai jogelveknek megfelelően. A hatályos munkaügyi szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató a szakképzettségre, a tapasztalatra, a vállalandó felelősség szintjére, vagy az eltérő befektetett szellemi vagy fizikai erőfeszítésre tekintettel azonos munkakörben is eltérő béreket határozzon meg. A diákok szakképzettségének és tapasztalatának hiánya vagy alacsonyabb foka eddig is lehetővé tette az eltérő bérezést. A diákok bérének garanciáit tehát eddig sem a jogszabályok adták meg, hanem az iskolaszövetkezet atipikus jellege, a diák szerződési szabadsága és választási lehetősége, ami biztosította, hogy a piacon megfelelő bérek alakuljanak ki, mert a diák egy bizonyos díjazás alatt egyszerűen nem vállalta el a feladatot. Ezzel együtt a törvény a díjazást sem bízza csak a piacra, és rögzíti, hogy a minimálbérnek, illetve a bérminimumnak megfelelő díjazást a diáknak mindenképpen meg kell kapnia. A hatóság ellenőrzési jogköre természetesen erre is kiterjed.

Az iskolaszövetkezeti tagsági jogviszonyt a tanulói státusszal együtt kell vizsgálni. Erre tekintettel a hatályos szabályozás szerint a diákok a nappali tagozatos jogviszonyuk alapján egyes társadalombiztosítási ellátásokra jogosultak, emiatt az iskolaszövetkezetben végzett személyes közreműködésük ellenértékeként nekik járó tagi jövedelem után nem kell tőlük járulékokat vonni. Ebből pedig az következik, hogy azonos bruttó bér esetén jelentősen - közel 20 %-kal - magasabb nettó díjazásban részesülnének, mint az ugyanott, ugyanolyan bruttó bérért dolgozó felnőtt munkavállalók. A bruttóban számított egyenlőség nettó egyenlőtlenséghez vezetne a főállású munkavállalók hátrányára.

Összességében tehát a törvény célja: biztosítani az iskolaszövetkezeti forma fennmaradását az atipikus jegyeinek tisztázásával, rögzítve az alanyi körhöz kapcsolódó szükséges garanciákat, valamint új vívmányként megadni a diákoknak a közreműködésük mértékével arányos fizetett szabadságot.


« vissza